A közelmúltban az EU bírósága érdekes ítéletet hozott egy devizahiteles ügyben, miszerint a megkötött szerződés semmis, s így a felperes kizárólag a kölcsön összegével tartozott a banknak, minden más pénz, amit a bank beszedett, jogtalan, s ezért visszajár. Többen ezt precedensértékűnek értékelték, hogy minden devizás szerződés semmis, így minden visszajárna az ügyfeleknek. De nem ilyen egyszerű a képlet…
Habár érintett lennék az ügyben – mint még többszázezer honfitársam – , mégsem gondolom azt, hogy az a remény, hogy most majd minden visszajár, bizony nem elég megalapozott.
Mert bár az EU-s ítélet egy EU-s alapelven alapul, ismerhetjük már annyira a kormányunkat, hogy ennek sem fog érvényt szerezni – mint olyan sok másnak sem.
Főleg úgy nem, hogy az MNB pont a devizás „rendezésen” lapátolt be pár száz milliárd forintot (árfolyam-különbségen realizált nyereség), illetve hogy igen nagy szükségük van a bankok pénzére. Hiszen a költségvetés folyamatosan deficites, és a hiny egy elég magas hányadát így, vagy úgy, de a bankok fedezik. Az államnak pedig nincs sokszáz milliárd forintja a kártalanításra.
Miért is állna fenn a kormány, az állam felelősége? Nagyon egyszerű, csak úgy, mint máa államok, ahol ezt a módozatot bevezették, engedélyezték, igenis tudatában voltak a kockázatokkal. És azt is tudhatták, hogy az egyoldalú felelőségvállalás, amit a bankok az ügyfelekre eerőltetett, etikátlan, és hitelezési elvekkel szembemenő. Másrészt pedig az államnak azért is be kellene folynia a folyamatba, mert a bankok (mondjuk a tartozásaikat az ügyfelek felé kamatos kamattal számolva) az ügyfelek kártalanításába sok esetben olyan mértékben rokkannának bele, ami a további működésüket ellehetetlenítené. Hiszen, az akkor belapátolt milliárdok azóta már elköltésre kerültek, vagy a tulajdonosok régen kivették – nyereségként, és még csak nem is idehaza költötték el.
Persze mondhatnánk, hogy például a jelenlegi, a polgárokról minden szinten (?) gondoskodó államnak kutya kötelessége a károsultak mellé állni, de az első kormányzati megnyilakozások nem ezt tükrözik. Inkább azt sejtetik, hogy abban bíznak, nem túl sokan mennek bele a perbe a szerződésével kapcsolatban, így nekik túl sok dolguk nincs. Pedig a ha az ítélet (és az EU diektíva pontjai) szövegét nézzük, akkor :
1. Előbb a MNB-nek kellene alapelveket lefektetni
2. Ezután azok végrehajtására rendeleteket létrehozni
Ez azonban 100 milliárdokat igényelne mind az MNB, mind pedig az akkori szerződéseket megkötő bankoktól. És éppen ez tartja vissza az MNB-t is, még akkor is, amikor most vezetőváltás után, egy pártkatona van az ország pénzintézete élén.
Ha most azt hitted kedves olvasó, lesz következtetésem, hát bizony tévedtél. Sajnos nem találtam meg sem Pandóra szelencéjét, és a Kába köve sem nálam van. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a pártok közül még nagyon kevesen vettek erőt magukon, hogy állást foglaljanak, pedig… Nem hiszem, hogy ha egy rős sansz-szal a következő választás megnyerésére rendelkező párt hitet tenne amellett, hogy a kérdést az EU-s direktíva szellemében (szerződések érvénytelenítése) rendezi majd, minden bizonnyal újabb néhány százezer voksot szerezhetne. De még nem hallottam ilyen megnyilatkozást az elmúlt egy hétben. Valahogy most mindenki jobban el van foglalva a pride, és az ellehetlenítési törvénnyel. Pedig úgy gondolom, ha valaki MINDHÁROM problémát a zászlajára tűzné, igen jelentős bázist építhetne. DE, tegyem hozzá, kizárólag olyan politikus szájából elhangzó ígéretet vennének komolyan az érintettek, akinek valóban lehetne is hinni. Nos, ilyen nagyon kevés van manapság a hazai politikában. Te tudsz ilyet?